Július 13-án egy kollegális vacsora keretében volt szerencsém kipróbálni az Andrássy úton található Párizsi Nagyáruház épületében a kávéház "szolgáltatásait". Az épület kívülről is vonzó, a Lotz terem pedig impozáns, fantasztikus hangulata van. A freskók, a hatalmas tükrök a falon, a márvány asztalok és élő zongoraszó igazán exkluzív miliőt teremtenek.
Megjegyzem, korábban sem állt bennem össze a könyvesbolt+elegáns kávézó gondolat, a személyes találkozást követően pedig számomra még mindig nem passzol a két ötlet. Egy különleges borszaküzletet vagy más kulináris üzletet sokkal inkább el tudnék képzelni ebbe a környezetbe..
Belépéskor, a hely eleganciájához méltóan vártam volna egy felszolgáló köszöntését és automatikus segítségét a lefoglalt asztalunk felkutatásában, persze, miután a pult mellett álló kollégák segítségét kértük, azért készségesen álltak rendelkezésünkre.
Az étlapot tekintve a várakozásink beteljesülni látszottak: maximum 10 féle étel (valamennyi név alapján is ínyencség, néhány elnevezés az újdonság erejével hatott, ahogyan ezt kell egy ilyen stílusú közegben), széleskörű borválaszték, különleges limonádék (pl. az uborkás limonádét nem mertem épp bevállalni, de ez is kíváncsivá tett :) ).
Megérkezett a felszolgálónk, akit az első perctől fogva nem igazán tudtunk hova tenni. Két kolléganőm táraságában voltam, félig hivatalos ügyben ültünk le, mindhárman "jó estét"-tel köszöntöttük az urat. Erre ő kapásból a sarki söröző lazaságával mondott egy "sziasztok"-ot, majd a baráti stílust megtartotta az est végéig. Alap esetben - fiatal Bee lévén - nem játszom a nagy dívát sehol, de egy ilyen helyen próbáltam azonosulni a hangulattal, és kicsit jobban ki is húztam magam - ennek megfelelően elvárhatónak tartom azt is, hogy a felszolgálók is tisztában legyenek az alap illemszabályokkal. Persze lehet én vagyok téves, ha azt gondolom, hogy egy ilyen kávézó célcsoportja alapvetően nem a fiatal "üljünk be egy sörre" társaság. A srácot első ránézésre néhány utcával arrébb, valamelyik szórakozóhelyen simán alkalmaznám, még hozhatja is az üzletet lehengerlő stílusával.
A nagy lazaságban megkérdeztük néhány étel milétét, majd kértünk ajánlást is. Ajánlani ugyan tudott, de hozzátette, hogy csak azt, amit már ő is próbált, és szerinte pl. a padlizsánkrém is "nagyon fincsi", bár itt nem tejszínesen készítik..
Kértünk így előételnek egy padlizsánkrémet, főételnek pedig Kacsamell carpacciot választottunk tokajis körtével, rukkolával és gorgonzolával.
Első körben megérkeztek az italok, melyhez némi bók is jár errefelé (annak ellenére, hogy szemmel láthatóan beszélgetésben voltunk): pincérünk barátilag beszélgetést kezdeményezett, megkérdezte, hogy színházba tartunk-e, mivel nagyon csinosak vagyunk mindhárman.. itt már kezdtem várni, hogy a következő lépésként lehuppan-e mellénk egy haveri csevegésre.. Biztos vagyok benne, hogy kedveskedni akart, de nem mertem belegondolni, hogy ha egy üzletfelemet hoztam volna ide egy komoly tárgyalásra, ugyanígy nem érezte volna a határokat.
Megérkeztek az ételek - az előétel szó valahogy kimaradt a felszolgálóknál, mivel a három másik étel mellett a padlizsánkrémet negyedikként lerakták az asztalunk közepére. Ez ismét egy érdekes fordulat volt, de fentiek után nem is lepődök meg már rajta.
Az ételek viszont nagyon jók voltak. Padlizsánkrémet felszolgálónk biztos régen kóstolt itt, mert szemmel láthatóan tejszínes (esetleg majonézes) volt, kitűnő ízesítéssel, és nagyon finom pestoval megkent kenyérkülönlegességgel tálalva. Részemről azzal a mennyiséggel önmagában jól laktam volna, így három főre ideális előétel adag volt. A kacsamellet hidegen tálalták, inkább saláta jellege volt, tökéletes módon rozéra sütve, a gorgonzola+rukkola+tokajis körtével fenomenális ízkombót alkottak, nagyon jó választás volt.
A görögdinnyés limonádémat kortyolva örömmel nyugtáztam, hogy ismét felfedeztem egy olyan különleges kávézót, ahol normál árkategóriában különlegességek fogadnak az asztalon. (Padlizsánkrém 800 Ft körül, kacsamell 1600,- Ft körül volt.)
Desszertet már nem választottunk, bár utólag viccesen annak fogtam fel azt is, hogy távozásunkkor széles mosolyt és hátulról is jól megfigyelő szemeket kaptunk - amit mintegy bókként és önbizalomnövelőként raktároztunk el emlékeinkben. :)
Összességében elmondhatom, hogy biztosan visszatérek még erre a helyre az ételek és hangulat varázsa miatt, de szívesen javasolnám a vezetőségnek, hogy a személyzet képzését is emeljék a helyszínhez méltó színvonalra.
ÉRTÉKELÉS (1=borzasztó, 5= szuper!)
Megjegyzem, korábban sem állt bennem össze a könyvesbolt+elegáns kávézó gondolat, a személyes találkozást követően pedig számomra még mindig nem passzol a két ötlet. Egy különleges borszaküzletet vagy más kulináris üzletet sokkal inkább el tudnék képzelni ebbe a környezetbe..
Belépéskor, a hely eleganciájához méltóan vártam volna egy felszolgáló köszöntését és automatikus segítségét a lefoglalt asztalunk felkutatásában, persze, miután a pult mellett álló kollégák segítségét kértük, azért készségesen álltak rendelkezésünkre.
Az étlapot tekintve a várakozásink beteljesülni látszottak: maximum 10 féle étel (valamennyi név alapján is ínyencség, néhány elnevezés az újdonság erejével hatott, ahogyan ezt kell egy ilyen stílusú közegben), széleskörű borválaszték, különleges limonádék (pl. az uborkás limonádét nem mertem épp bevállalni, de ez is kíváncsivá tett :) ).
Megérkezett a felszolgálónk, akit az első perctől fogva nem igazán tudtunk hova tenni. Két kolléganőm táraságában voltam, félig hivatalos ügyben ültünk le, mindhárman "jó estét"-tel köszöntöttük az urat. Erre ő kapásból a sarki söröző lazaságával mondott egy "sziasztok"-ot, majd a baráti stílust megtartotta az est végéig. Alap esetben - fiatal Bee lévén - nem játszom a nagy dívát sehol, de egy ilyen helyen próbáltam azonosulni a hangulattal, és kicsit jobban ki is húztam magam - ennek megfelelően elvárhatónak tartom azt is, hogy a felszolgálók is tisztában legyenek az alap illemszabályokkal. Persze lehet én vagyok téves, ha azt gondolom, hogy egy ilyen kávézó célcsoportja alapvetően nem a fiatal "üljünk be egy sörre" társaság. A srácot első ránézésre néhány utcával arrébb, valamelyik szórakozóhelyen simán alkalmaznám, még hozhatja is az üzletet lehengerlő stílusával.
A nagy lazaságban megkérdeztük néhány étel milétét, majd kértünk ajánlást is. Ajánlani ugyan tudott, de hozzátette, hogy csak azt, amit már ő is próbált, és szerinte pl. a padlizsánkrém is "nagyon fincsi", bár itt nem tejszínesen készítik..
Kértünk így előételnek egy padlizsánkrémet, főételnek pedig Kacsamell carpacciot választottunk tokajis körtével, rukkolával és gorgonzolával.
Első körben megérkeztek az italok, melyhez némi bók is jár errefelé (annak ellenére, hogy szemmel láthatóan beszélgetésben voltunk): pincérünk barátilag beszélgetést kezdeményezett, megkérdezte, hogy színházba tartunk-e, mivel nagyon csinosak vagyunk mindhárman.. itt már kezdtem várni, hogy a következő lépésként lehuppan-e mellénk egy haveri csevegésre.. Biztos vagyok benne, hogy kedveskedni akart, de nem mertem belegondolni, hogy ha egy üzletfelemet hoztam volna ide egy komoly tárgyalásra, ugyanígy nem érezte volna a határokat.
Megérkeztek az ételek - az előétel szó valahogy kimaradt a felszolgálóknál, mivel a három másik étel mellett a padlizsánkrémet negyedikként lerakták az asztalunk közepére. Ez ismét egy érdekes fordulat volt, de fentiek után nem is lepődök meg már rajta.
Az ételek viszont nagyon jók voltak. Padlizsánkrémet felszolgálónk biztos régen kóstolt itt, mert szemmel láthatóan tejszínes (esetleg majonézes) volt, kitűnő ízesítéssel, és nagyon finom pestoval megkent kenyérkülönlegességgel tálalva. Részemről azzal a mennyiséggel önmagában jól laktam volna, így három főre ideális előétel adag volt. A kacsamellet hidegen tálalták, inkább saláta jellege volt, tökéletes módon rozéra sütve, a gorgonzola+rukkola+tokajis körtével fenomenális ízkombót alkottak, nagyon jó választás volt.
A görögdinnyés limonádémat kortyolva örömmel nyugtáztam, hogy ismét felfedeztem egy olyan különleges kávézót, ahol normál árkategóriában különlegességek fogadnak az asztalon. (Padlizsánkrém 800 Ft körül, kacsamell 1600,- Ft körül volt.)
Desszertet már nem választottunk, bár utólag viccesen annak fogtam fel azt is, hogy távozásunkkor széles mosolyt és hátulról is jól megfigyelő szemeket kaptunk - amit mintegy bókként és önbizalomnövelőként raktároztunk el emlékeinkben. :)
Összességében elmondhatom, hogy biztosan visszatérek még erre a helyre az ételek és hangulat varázsa miatt, de szívesen javasolnám a vezetőségnek, hogy a személyzet képzését is emeljék a helyszínhez méltó színvonalra.
ÉRTÉKELÉS (1=borzasztó, 5= szuper!)
- Étterem környezete:5
- Étterem hangulata, kinézete:5
- Ételek minősége: 5
- Ételek mennyisége: 5
- Felszolgálók:2
Pincér számíthat némi fenyítésre, ha arra járok. :)
VálaszTörlés